Javában tart az ősz, s a zöld nyári táj ismét színek kavalkádját ölti magára. Ezúttal persze nem azért borulnak színesbe a növények, hogy virágaikkal magukhoz csalogassák a méheket. A virágzás és a szaporodás, az valaminek a kezdete. A vörös, a narancs, a sárga, azonban most valaminek a végét jelzik, ezzel a hatalmas pompával.
Egy őszi kirándulás egy szép kilátással nyíló helyre remek hétvégi programot jelenthet, a hulló levelekkel teli erdő pedig számos érdekességet tartogat. Láthatunk föld alól néhány napra elő merészkedő lényeket, melyek nem állatok, s nem növények, hanem a gombák. Hallhatunk mély, mindent átható vadállati hangokat. Találkozhatunk mindenféle piros, fekete, kék terméssel melyeket akár meg is kóstolhatunk.
Ha családostul mentünk, a mindig kíváncsi gyerekek számos kérdést is feltehetnek, melyet nem biztos, hogy meg tudunk válaszolni. Például, hogy ehető-e az adott bogyó. Megoldás? Keressünk olyan hétvégi programot, mely olthatja szivacsként viselkedő elméjük tudásszomját.
Miért hullik le a levél?
A folyamat melyet láthatunk, nem újonnan kezdődik. A napfény energiáját befogó, zöld színt adó klorofill bomlása egész nyáron zajlik, újratermelődése viszont csak a tél közeledtével marad abba. Ilyenkor válnak láthatóvá a növényekben jelenlévő más színanyagok, a sárgás árnyalatokért felelős karotinoidok és a vörösért felelős antocianidok.
A klorofill nitrogént tartalmaz, melyhez nagyon nehéz felvehető állapotban hozzájutni, ezért amit csak lehet a növény visszament a levélből, mielőtt végleg megválna tőle. Nem lehetne megtartani mégis inkább a leveleket? Lombhullatóink esetében nem, ők ezt az utat kell válasszák. A növény a levélen keresztül ugyanis párologtatna, vagyis vizet veszítene, amit a fagyott földből már nem lehet pótolni és a fa nem érné meg a tavaszt.
Egy őz nem őz!
Ősszel az erdő, a legnagyobb testű állatainak válik a nászhelyévé. Az agancsot viselő szarvasbikák összecsapnak egymással, a nőstények kegyeiért. Az agancsok összeakasztása azonban csak a végső része a vetélkedés rituáléjának. Maga a rivalizálás – és a nőstények hívása – a hangadással kezdődik. A bika által kiadott hang mélysége sokat mond a kihívó komolyságáról. A tettlegességig csak patthelyzetben fajul el a dolog.
A hazánkban élő három szarvasféle közül kettőnek hallhatjuk ilyenkor az énekét. A gímszarvas szeptemberben bőg, a dámszarvas októberben barcog. Rossz hír: idén ennek már vége.
A harmadik szarvasfélénk, az őz nem ad ki ennyire jellegzetes hangot, másrészről ők a harcokat már tavasszal lerendezik. Igaz, a szaporodás maga csak nyár közepén zajlik. Ilyenkor óvatosan az utakon! A sutát – nőstényt – hajszoló őzbak nem igen képes mérlegelésre, követi árkon-bokron. Vagyis, hogy hirtelen kiszalad elénk egy őz arra július-augusztusban számítsunk.
Legyél te is Fürkész
Szóval most már tudjuk, mért hullik ki a levél és ki bőg az erdő mélyén. De mi az a gomba? Mért van ősszel belőle ennyi? Minden tavasszal nő, nem? „Nézd anya, az ehető? A Pisti már megette…”
Ezernyi kérdés jöhet a gyermekektől és ez így van jól. Nyolc éves korig egy nyitott ablak a világra. Utána pedig záródásnak indul, hacsak! Hacsak nem ivódott bele, hogy az őt körülvevő világ izgalmas és a felfedezés élmény.
Legyél te is Fürkész programunkkal az utazó múzeumunk egy érdekes hétvégi programot kínál. Az Erzsébet ligetben ismét megjelenik csapatunk 2019 November 17-én, hogy ezúttal a biológia és a kémia csodálatos világát hozza el az ellátogató családoknak.
A színes folyadékokkal teli kémcsövek mellett a múzeummal utaznak a mikroszkópok, továbbá növényi és állati alkatrészek sokasága.
Sok érdekesség, még több kérdés és válasz!
Írta:
