Természetbúvár történetek
Természetbúvár történetek

Amikor valakinek az a munkája és hivatása, hogy maradandó pozitív élményekkel gazdagítson másokat, óhatatlanul elkezd maga is ilyen emlékeket felhalmozni. És bár, ha sok ilyen gyűlik össze egy sűrű időszak alatt és akaratlanul is összekuszálódik egy részük, számos emlék szilárdan megmarad.

A következőkben erdőpedagógusunk, Gergő bácsi emlékei következnek a tavalyi nyári táborokból.

Játékos térképészet

Nem ez volt az első nyár, hogy Zsolti bácsival kihasználtuk a Huszonnégyökrös-hegy gazdag és itt-ott rejtett ösvényhálózatát a Fürkész táborunk térképészettel kapcsolatos programjaihoz. Eddig is minden évben voltak olyan játékaink, amikor kis csapatokban el kellett a gyerekeknek rejteniük egy-egy tárgyat, majd térképet kellett készíteni annak helyéről. Ez után a térképet egy másik csapat kapta meg és ez alapján kellett megtalálniuk az eldugott tárgyat.

Ezen a nyáron nem kellett térképet rajzolni a helyszínről, elég volt csupán annak helyét bejelölni egy nyomtatott turista térképen.

Táborozók a hegyen

 

Ami miatt nekem nagyon meg maradt ez a program az az egésznek a kötetlen hangulata. Az erdővel és sziklákkal tarkított hegyi réten rejtekhelyet kereső lelkes kis csapatok bóklásztak. Néha meg-meg álltak, hogy ellenőrizzék a térképet vagy gyönyörködjenek az alattunk elterülő tájban.

Az idővel szerencsénk volt, a nyári meleget enyhe szellő tette elviselhetővé, ami felhőkben hozta ránk a helyi mezők és fenyvesek jellemző illatát. Számomra ez a túra egy kellemes élményként ivódott az emlékezetembe, s nagyon bízom abban, hogy a gyerekeknek is hasonló pozitív élményt vittek haza a nyári táborból

Amikor letelt a rejtésre szánt határidő összegyűltünk és elindultunk találkozni a másik csapattal. A kis csapatok térképeket cseréltek és nekiláttak a hegy másik oldalán megkeresni az X által jelölt helyet…

Az a bizonyos X

Elsőre tán könnyű feladatnak tűnik eldugni egy tárgyat és pöttyenteni egy X-et egy térképre.
A nehézség ott jelent meg, hogy a térkép az ösvényeken, tisztásokon, erdősávokon és sziklás részeken kívül nem jelzett mást, ráadásul az egész hegyet ábrázolta. Szintén nem könnyítette a feladatot, hogy a hegy két oldalán dolgoztunk két nagy csoportra szét osztva a sok kis brigádot.

Rögtön nem volt mindegy, hogy hová helyezi egy csapat az X-et a térképen, ugyanis a jelek és a táj félreértelmezése vagy a távolságok pontatlan megbecslése már igencsak hosszú keresést eredményezhetett a térképet kapó csapatnak.

Persze volt ahol, könnyen ment és pár perc keresés után meg lett a keresett tárgy, de voltak olyan csapatok is, ahol a játékot követő megbeszélésen szembesítették egymást a csapatok, hogy a térképen az út jobboldalán volt az X, míg a tárgy a bal oldalán…

Ezek a visszacsatoló beszélgetések képezik a tapasztalati tanulás legfontosabb részét, amikor a koordinálásunkkal a gyerekek elmondhatják, hogyan érezték magukat a tevékenység közben, elmondhatják mi tetszett – mi nem, és tanácsokkal láthatják el egymást. És természetesen minket is, mert a jó pedagógus mindig tanul a gyerekektől.

Mint írtam pár bekezdéssel feljebb, ezt a játékot már évek óra használjuk valamilyen formában Fürkész táborunkban, hogy a gyermekek térképhasználati képességeit fejlesszük. Mindig okultunk az előző évek tapasztalataiból és soha nem is lesz másképp, a térképész expedíció a Csiki-hegyekben pedig idén is várja a kíváncsi kalandorokat.

 

Természetbúvár táborok  Jelentkezési lap 

ÍRTA:
Gergő.jpg
Gergely
Erdőpedagógus