Lassan közeleg a tél vége és már nagyban készülünk a 2020-as nyári táborokra. Az elmúlt év is számos feledhetetlen élménnyel gazdagított minket táboroztatókat és hiszek benne, hogy a gyerekeknek is hatalmas élményeket tudtunk nyújtani a táborok során.
A továbbiakban Gergő bácsi visszaemlékezései következnek, a tavalyi nyárról. Mivel hozzám zömében a természetbúvár táborok és szabadidős táborok tartoznak, ezért leginkább ezekről vannak emlékeim, de igyekszem felidézni mindazt, amit a többi táborból is sikerült elcsípnem.
Erdőpedagógia a vakáció hevében
Az erdei iskoláról a táborokra való átállás mindig egy hirtelen váltás. Az összeszokott, tanár által kísért osztályok helyett, vegyes korosztályú, egymást nem ismerő gyerekek kerülnek kezeink alá. Akik ráadásul az első hetekben igencsak zsibongó kedvükben vannak a várva várt vakációtól és előszeretettel lázadnak minden ellen, ami kicsit is az iskolai közegre emlékezteti őket.
Elsőként tavaly két természetbúvár táborral indítottunk Zsolti bácsival és Lilla nénivel. Az elsőben a gyerekek kis csoportokat alkotva maguk választhattak egy élőlénycsoportot, amivel mindenféle foglalkozásokon keresztül mélyrehatóbban is megismerkedhettek a héten. Ez volt az első próbálkozásunk az erdőpedagógia képzésen tanult projectmódszer egész hetes alkalmazására, érdekes tapasztalat volt.
A hét elején a gyerekek tapasztalat útján ismerkedhettek meg a körülöttük nyüzsgő növény és állatvilággal. Majd a hét második felében, a megszerzett és továbbra is gyűjtés alatt álló tudást elkezdtük a gyerekekkel, csoportonként egy-egy tablón ábrázolni. Ez szépen összecsiszolta csapattagokat. A tábor végére pedig öt szép tabló született a gyógynövényekről, a rovarokról, a gombákról, a madarakról és az emlősökről.
A második természetbúvár táborban egy teljes osztály is a vendégünk volt, ezen a héten a természet megismerése és a tájékozódás, térképhasználat fejlesztése volt a cél. Hétfő délután történt, hogy egy régi jó barátom ajánlására, hazafele úton megvettem A Fák titkos élete című könyvet, ami azonnal magábaszippantott. Már másnap felolvastam a gyerekeknek a könyvből, aminek a vége az lett, hogy minden nap ebéd után csendes pihenő gyanánt egy 10-14 fős csapattal leültünk egy fa alá és megosztottam velük az aznapi utazás közben talált érdekességeket.
Ugyan ebben a táborban a gyerekeknek megígértük, ha a nap közben nem is akad rá idő a természet ismereti programoktól és játékoktól, de uzsonna után mindenképp fogunk számháborúzni. Ebből pedig az lett, hogy innentől kezdve minden uzsonna után játszottunk, akár volt már korábban számháború, akár nem.
Egy kis lazulás
A harmadik héten a „Lazuljunk végre!” névre hallgató nyári tábor csapatával lazultunk Zsolti bácsival. Nagyon jó kis brigádunk volt, huszonegynéhány fővel, nagyobb 4-6-osztályos gyerekekkel zömében. A program a gyerekek örökös kedvence: számháború volt.
Zsolti bácsi közben megkezdte a Csiki Rádió első adását, melyben a táborlakóknak nyújtott reggel 7-től 9-ig (a reggeliig) zenés kívánságműsort. A nyár során a műsorban rendszeresen felbukkant a logi-sztori rovat, amikor a hallgatóságnak egy rejtvényt adtunk fel, valamint egy-két riportot is közvetítettünk, többek között Viki néni színészeivel is. Hogy lesz-e Csiki rádió idény nyáron is? Lesz bizony, Zsolti bácsi pedig számos új ötletet tartogat, amivel még jobban fel tudja dobni a reggeli műsort.
Közben a számháborúról is kiderült, hogy meg lehet unni. Miután kipipáltunk néhány egyéb játékot és ismét a számháború lett a közkívánat tárgya, hogy beújítsunk kitaláltuk a számháború battle royalet, amiben folyamatosan szűkül a játékosok területe és mindenki mindenki ellen küzd.
Felosztottuk területekre a tábor külső részét, majd a játék során bekiabálással jeleztük, hogy mely zónákat kell elhagyni, miképp szűkül a pálya. A srácok imádták, új kedvenc lett, nekünk pedig másnap jelezni kezdett a hangunk: ha ez így megy tovább, akkor el fog menni. Ekkor történt, hogy Zsoltinak megint ötlete támadt és kicipelte az egyik hangfalat a mezőre. Innentől mikrofonnal mondtuk be a kieső zónákat, hangszálaink nagy örömére.
Két battle royale között ütöttek rajtunk Kerim bácsi és Viki néni kalózai, melynek eredményeképp elraboltak engem. Hosszú tárgyalások kezdődtek a táborok között, végül Anna néni cukrászaitól kaptak a mi gyermekeink sütit, amit oda is adtak a kalózoknak, akik ennek fejében szabadon bocsátottak. A sütiért cserébe viszont a cukrászok is csatlakoztak az izgalmas battle royal számháborúhoz.
A dicsőség fal
Már nem is emlékszem pontosan hogyan, de valahogy ebből a battle royalból és az előző heti uzsonna utáni számháborúból született meg az új hagyomány – mert az lett belőle. Zsoltival felvetettük, hogy egyik napra mindenkinek hangosbemondóval ki kellene hirdetni a különleges uzsonna utáni lehetőséget. Nagy sikere volt, így hát innentől kezdve egész nyáron át minden nap a délutáni étkezés után, ha megszólalt a játékra hívó „harci zene”, mindenki tudta: kezdődik! Irány ki a mezőre, gyorsan be a sor végére (az elszántabbak uzsonna után egyből idejöttek, ugyanis hatvan-nyolcvan résztvevő mindig volt), majd ha meg van a szám iszkiri egy jó kezdőhelyre! Amikor mindenki megkapta a számát, következett is a visszaszámlálás és elindult a játék.
A csaták dobogósait pedig minden nap felírtuk a rádió épület falára kifüggesztett dicsőségfalra. Egyik legemlékezetesebb emlékem ezekről a számháborúkról, amikor az adott heti utolsó csatában már csak hárman voltak játékban, és az egyik fiút leolvasták. Ez a legény pedig sértődés, szomorkodás helyett örömittasan, kezét magasba tartva, torkaszakadtából kiabálva, hogy „DICSŐSÉGFAL” szaladt le a pályáról. Öröm, élmény. Rövid emlék, de nekem nagyon megmaradt. Ha választ kell adnom arra, hogy miért is szeretem ezt a munkát, nos többek között az ilyen pillanatokért.
Van egy másik, számháborúhoz köthető kedvenc emlékem is, ez pedig ismét Zsolti bácsival kapcsolatos. Kollégám ugyanis gondolt egyet miközben a gyerekek játszottak és magára aggatott egy nagy adag számot. Kettő a homlokra, kettő a tarkóra, de nem hagyta üresen a nyakát sem, még a vállaira is húzott a maradékot pedig a kezébe fogta maga elé. Majd beszaladt a srácok közé és neki állt leolvasni őket. Először megrökönyödés fogadták a gyerekek, majd összefogva ellene szépen leolvasták az összes életét.
Környezetvédelmi témanap
A battle royale hagyományát szeretnénk megtartani 2020 nyári táboraiban is, valamint említettem fentebb, hogy Zsolti bácsi szeretné még jobban felturbózni a reggeli rádiózást. Edit néniről és Judit néniről tudom, hogy nemrégiben voltak egy textilszobrász tanfolyamon és az elsajátított technikákat a művész táborokban tervezik megosztani, Viki néni a gyermekekben rejlő színészt tervezi felébreszteni a történelmi drámatáborokban, Anna néni pedig receptekkel kísérletezik a leendő főzőtáborosoknak.
Nekünk két fő újítás lesz a természetbúvár táborokban.
A környezetvédelmi táborok népszerűségének köszönhetően és a téma fontosságát illetően, környezetvédelmi témanapokat tervezünk minden természetismereti táborunkban. Úgy gondoljuk, ha minden táborban alaposan szentelünk a témának egy-egy vagy akár több napot, sokkal több gyermek szemléletét tudjuk befolyásolni, s rajtuk keresztül több családnál, több embernél tudjuk elérni, hogy döntéseik során figyelembe vegyék az emberiség sorsát.
Második hír: új kertészeti, botanikai témájú tábor van készülőben. Ennek ötlete tavaly a fürkész tábor során született meg bennem, amikor botanikai ismeretszerzés célzattal átültettünk néhány paradicsompalántát a gyerekekkel. Meglepődve tapasztaltam, hogy nem igazán sikerült motiválnom vele őket, kényszeredetten vettek részt benne. Megkérdeztem, hogy akkor lelkesebben csinálnák-e ha haza lehetne őket vinni. Határozott igennel feletek. „Csináljunk-e jövőre kertésztábort?” – tettem fel az újabb kérdést…
A közeljövőben szeretnék egy részletesebb bejegyzést is írni erről a táborról. Egyfelől, hogy bemutassam mi mindenre lehet számítani a táborban, másfelől hogy ötleteket adjak a tavasszal együtt közeledő kertészkedős szezonhoz. Addig is minden jót kívánok!
Természetbúvár táborok Jelentkezési lap