Játék a Veremházban
Az elmúlt időben sokak körében nagyon népszerű szabadulószobák és játékok ihlette új pedagógiai programot állítottunk össze: a ,,Szabaduló Jurtát” és a ,,Juss ki a Veremházból!” című szabadulószobákat. Az előző bejegyzésünkben már bemutattuk a Szabaduló Jurtát, most szeretnénk egy kis betekintés nyújtani a ,, Szabaduló Veremház ” tervezési folyamataiba.
Gergő, pedagógus munkatársunk élménybeszámolóját olvashatják a ,,Szabaduló Veremház” tervezési folyamatairól és a sikerekről.
Közel fél évvel a Szabaduló Veremház debütálása után már nehézkes pontosan felidéznem, hogy miket is éreztem mikor az első gyermekcsapat kipróbálta új szabadulószobát. Az biztos, hogy izgultam. Nem lett-e túl nehéz? Vagy túl könnyű? Elég lesz-e a tervezett húsz-harminc perc a kijutáshoz? Ki tudnak-e egyáltalán majd jutni? Tetszeni fog-e nekik? Ilyen kételyek kavaroghattak bennem. Két nap alatt megkaptam a válaszokat a kérdéseimre. Rászabadult a szobára az első hét csapat, akiket az elkövetkező hetek során még nagyon sokan követtek. Lássuk hát a válaszokat.
Még akik nem jutottak ki, azok is nagyon élvezték a játékot!
Kezdjük az utolsó, és talán legfontosabb kérdéssel, hogy tetszett-e nekik. Meglepően még azok is nagyon élvezték, akik nem jutottak ki. Mert erre is volt bőven példa, körülbelül a csapatok felének sikerült megoldani a feladatokat, sőt talán inkább a Veremház és a benne lakó sámánasszony áll egyelőre nyerésre.
A kijutók az utolsó feladatnál rendszerint rájöttek, hogy mi lett volna az az ,,átok”, amiatt nem tudtak volna kiszabadulni, így nagyon örültek a sikerüknek.A bent ragadók pedig a játék utáni megbeszélésen nagyon ügyesen – maguktól, vagy enyhe rávezetéssel – belátták, hogy ha pontosan követik az utasításokat, kijuthattak volna. Világosan oda volt írva, hogy mit ne tegyenek mert kudarcot hoz, ennek ellenére mégis megtették. Így azt hiszem elmondhatom, hogy a szabaduló szoba tervezése ebből a szempontból sikeres volt. Élmény jutott mindenkinek és a gyerekek is sokat tanultak belőle; megtapasztalhatták, hogy a tetteiknek következményei vannak. Mielőtt azonban tovább mennék megjegyeznék egy érdekességet. Volt szerencsém többször felnőttekkel játszani és ,,bezárni” őket a szabadulószobába, a helyzet pedig az, hogy a gyerekek nagyobb aránnyal jutottak ki…
Az időből soha nincs elég…
Ami az időt illeti, elég is volt meg nem is. Egyrészről elég volt mert átlagosan 25 perc alatt kijutott az aki követte az utasításokat, másrészről nem, mert az utána lévő megbeszélés gyakran elhúzódott. Ugyanakkor azt nem lehet kihagyni vagy rövidre zárni, a visszacsatolás, az élmény megosztása, az esetlegesen felmerült konfliktusok rendezése nagyon fontos része a foglalkozásnak. Továbbá még egy dolog volt, ami miatt azt mondanám, hogy kevés volt az idő – bár ezzel már tovább is lépünk a bonyolultság kérdéskörbe – hogy szinte minden csapatnak be kellett segítenem.
Nehéz vagy könnyű kijutni?
A nehézség beállítása számomra is talán a legnehezebb feladat. A játék tervezése során a cél az, hogy minden feladvány megoldása egy “heuréka” élmény legyen, ne csak egy egyszerű instrukció teljesítés. Ezt a feladat megoldásához szükséges információk nyilvánvalóságával tudom befolyásolni, amiket fokozatosan egyszerűsítettem a nyár során.
Mindazok ellenére, hogy a több hónapos tesztelés után a feladványok könnyítése mellett a gyerekek még mindig igényelték a segítségem, egyszer csak elérkeztünk egy végpontra, ami egyben elágazás is. Ugyanis egy idő után, amikor feltettem a megbeszéléseken a kérdést, hogy szerintük könnyítsek-e a szobán, heves tiltakozást kaptam mindig válaszul. “Pont jó így” mondták.
Hogy miért neveztem elágazásnak ezt? A nagyobbaknak (4-5. osztályosok) tényleg jó ez a nehézség, minimális rávezetéssel meg tudják oldani a feladatokat. A kisebbek (1-3. osztályosok) több segítséget igényelnek. Ezért is szeretnék a jövőben ennek a két korosztálynak más-más nehézségű játékokat tervezni.
A szabaduló szobák állandó fejlesztés alatt állnak indulásuktól kezdve. A ,,Csak a bátrak jöjjenek! “című nyári táborban debütált szabaduló veremház nagy sikert aratott, a nyár folyamán pedig más táborok gyerkőcei is előszeretettel látogatták. Így a most következő nyárra az a tervem, hogy egy komplett tábor csoportosuljon a téma köré, több új szabadulással, titkosírásfejtéssel és sok más, kifejezetten csapatmunkát és kommunikációt fejlesztő játékkal.