Történetek a Szabaduló szobákból I.
Történetek a Szabaduló szobákból I.

A Veremház tervezése

Az elmúlt időben sokak körében nagyon népszerű szabadulószobák és játékok ihlette új pedagógiai programot állítottunk össze: a ,,Szabaduló Jurtát” és ,,Juss ki a Veremházból!” című szabadulószobát.

Gergő, pedagógus munkatársunk élménybeszámolóját olvashatják, ahol egy kis betekintést nyerhetnek a kulisszatitkokba.

Az első “Szabaduló jurtát” a honfoglaló erdei iskolánkhoz állítottuk össze, melynek teljesítése során a gyerekeknek őseink életmódjáról tanultakat hasznosítva kell kiszabadítaniuk pórul járt táltosunk szellemét. Erre hatvan perc áll rendelkezésükre, az átlag idejük negyvenöt perc körül mozog. A nyári táborozóknak egy ennél rövidebbet és játékosabbat szerettem volna készíteni, amelyből a kijutáshoz egyszerűen csak logikára és csapatmunkára van szükség.

Zajlott is az ötletelés a veremházunkhoz, boszorkányos témában, amikor egyszer csak egy kis faoszlop akad a kezembe, amin apró akasztók voltak kialakítva. Ránéztem és éreztem, hogy ez egy nagyon fontos eleme lesz a leendő játéknak. Amikor elkezdtem végig gondolni, hogyan is lehetne a faelemet beleilleszteni a játékba, nagyjából meg is született a kész terv.

Átok, titkosírás és csontok!

A faoszlop akasztóin átok ül, amely segíti vagy éppen megakadályozza a kijutást. A kollégáimmal csak „átkosfának” hívott tárgy pedig valóban a szoba kulcseleme, gyakorlati és pedagógiai értelemben is. Gyakorlati értelemben, mint a végső láda kinyitásához megoldani kívánt feladvány. Pedagógia értelemben pedig, nos az a fa valóban el van átkozva. Ez nagy betűkkel ki is van írva mellé, érintése tiltott, akárcsak az, hogy bármit, ami rajta van, levegyenek róla. Különben viszályt és kudarcot hoz. Ugyanakkor két kulcs is lóg rajta, amikkel szinte biztos ki lehet nyitni ládákat! Titkos írás is és egy megszámozott csont is! Szóval csupa érdekes holmi, melyek arra csábítják a játékban résztvevő gyerekeket, hogy csak azért is levegyék őket. Amit, ha megtesznek, magukra is hozzák az átkot. Persze ez nem azonnal lép működésbe, hanem néhány feladattal később, amikor az „átkosfán” lévő tárgyak sorrendje alapján kellene kinyitni egy lakatot…

Siker, kudarc és pedagógia

Hogy mit csinálok majd én, miközben a gyerekek bent dolgoznak? Kintről, a veremház ablakán át figyelem őket, ha nagyon elakadnak segítséget nyújtok, de nem szólok bele abba, amit csinálnak. Vagyis, ha lecsupaszítják az „átkosfát” a figyelmeztetés ellenére, az az ő saját döntésük volt, aminek később meg lesz a következménye.

Ennek a játéknak pedig pontosan ez a célja, biztonságos keretek között nagy felelősséget adunk a kezükbe ők pedig megtapasztalhatják döntéseik következményét. Amennyiben persze békén hagyják a fát, minden különösebb gond nélkül ki tudnak jutni. Ha nem, sikerül, akkor pár percig hagyom dolgozni bennük a kudarc felismerését, majd közlöm velük a rossz hírt: ez sajnos most nem jött össze.

Ezután mindig leülünk egy körbe az adott társasággal és megkérdezem, ők mit gondolnak, miért sikerült vagy nem sikerült kijutni. Valamint mindenki elmondhatja a játékbéli élményét és a felmerülő konfliktusokat is megbeszélhetjük. Ilyen tervekkel vártam hát izgalmak között a szoba első éles bevetéseit – mindjárt hetet, ugyanis első hetén két tábor résztvevői is kipróbálhatták.

szabaduló jurta csiki pihenőkert