Május tizedikéhez már több mint száz éve kötődik egy jeles nap az oktatásban és természetvédelemben.
Ennek a napnak a környékén a pedagógusok mindenféle foglalkozásokkal, programokkal, kirándulásokkal törekednek arra, hogy felhívják a gyermekek figyelmét a madarak és fák élővilágban betöltött szerepére.
Eme nap alkalmából szeretne erdőpedagógus kollégánk Gergő bácsi megosztani veletek pár érdekességet és gondolatot és egy kis kedvcsinálót is ahhoz, hogy állatbaráttá tegyétek az otthoni kerteteket.
Egy kis történeti áttekintés
Herman Ottó neve bizonyára nem idegen senki számára. A hosszú szakállas bácsiként fejünkben élő, madarak atyjaként is emlegetett utolsó magyar polihisztor politikával, régészettel, madártannal, halismerettel, arachnológiával (pókokkal) és néprajzzal is foglalkozott. Így nem is meglepő, hogy Herman Ottó nevéhez köthető a Madarak és Fák napja.
Az ünnep előzményeit Chernel István ornitulógus fektette le, majd hivatalossá Hermann Ottó közreműködésével vált 1906-ban, gróf Apponyi Albert közoktatásügyi miniszter rendeletében. Ekkortól kezdve, minden iskolának szerveznie kellet madarak és fák napját.
A huszadik század viszontagságai során jelentősége hullámzott, 1994 óta, május tizedikén ünnepeljük ezt a napot, melynek száztíz éves évfordulójára Sopronban emlékerdőt hoztak létre. Kezdetben iskolai és óvodai csoportok ültetek ide GPS koordinátával ellátott facsemetéket. Népszerűsége nőtt, a helyi erdészet, a TAEG Zrt. megkeresésével pedig akár baráti társaságoknak, családoknak is lehetősége nyílt facsemeték ültetésére, melyet a mellékelt koordinátára való elültetés után fel-fel lehet keresni, nyomon követve a fácska életét.
A fákról és az oxigénről
A fáknak és az erdőknek több dolgot köszönhetünk, mint ahogy azt gondolnánk. A kellemes erdei sétától kezdve, folytatva a hűs árnyékkal, a megfogott porral, tisztább levegővel, elérkezve oda, hogy egy fa akár több száz élőlényfajnak nyújthat élő– búvó- és táplálkozóhelyet. Élelmet, gyümölcsöt adnak, melyekből lekvárt és pálinkát készíthetünk és megóvják a talajt a víz és a szél pusztító munkájától. Rengeteg mindent tudnék még róluk írni, de ezt már nálam tapasztaltabbak megtették. Bátran tudom ajánlani Peter Wohlleben – A fák titkos élete című könyvét, több nyári tábor során is szoktam felolvasni belőle a gyerekeknek.
Ebben az írásomban én két dolgot szeretnék megismertetni Veletek a fákkal kapcsolatban. Eme két dolog pedig az oxigén termeléshez és a széndioxid megkötéshez kapcsolódik.
Amikor megkérdezek gyerekeket vagy felnőtteket, hogy mi mindent köszönhetünk a fáknak, akkor az egyik első válasz az oxigén. Amikor azt kérdezem, hogy bocsátanak-e ki szén-dioxidot, azt a választ kapom, hogy nem.
Tanultuk mindnyájan biológia órán, hogy a növények fotoszintetizálnak, vagyis szén-dioxidból és vízből a fényben lévő energia felhasználásával szőlőcukrot és oxigént állítanak elő. Mi a céljuk ezzel? A szőlőcukor a táplálékuk, az oxigén pedig amolyan melléktermék. Amikor hasznosítják a szőlőcukrot, hogy fenntartsák és fejlesszék testüket, a fenti reakció visszafelé játszódik le. Vagyis, igen a fák és velük együtt minden növény, bocsát ki szén-dioxidot.
Hogy van akkor mégis stabil oxigénszintünk a légkörben?
Nos, az egész egy bizonyos élőlénnyel kezdődött. Életvitele során kibocsátott egy bizonyos gázt, aminek a felhalmozódása révén gyors átalakulásnak indultak az életkörülmények, amivel az élőlények jelentős része nem bírt lépést tartani és sok-sok faj kihalt.
A kékbaktériumról van szó, aki életműködése során több oxigént termelt, mint amennyit elhasznált. Ma is élnek sok-sok hasonló élőlénnyel együtt tömegestül bolygónk óceánjaiban. A fitoplanktonnak nevezett élőlények között mindenféle egy- és többsejtű moszatokkal találkozhatunk. A tudomány álláspontja az, hogy ők felelnek a légkörbe bocsátott oxigén 50-85 százalékáért.
Vagyis nem a fák. Ellenben ők a szén-dioxid megkötésében válnak hasznunkra. Ugyanis mi is olyan élőlények vagyunk, hogy életvitelük során termelnünk egy bizonyos gázt, ami úgy megváltoztatja a körülményeket, hogy bizony elindulhat egy komolyabb kihalási hullám. És itt a baj nem a felmelegedéssel van, meg fajok eltűnésével. Mindig is haltak ki fajok, de emellett mindig is születtek. A baj azzal van, hogy olyan gyors a környezet változása, hogy az élőlények nem bírnak alkalmazkodni és gyorsabban tűnnek el a fajok, mint ahogy létrejönnek.
De térjünk vissza a növényi életműködéshez és a szénhez. Habár a szőlőcukorban megkötött szén egy része ismét a levegőbe távozik szén-dioxidként, egy másik része beépül testükbe, mely akár több száz évig is élhet. Gondoljunk csak bele, ahogyan egy öreg fa évgyűrűit szemléljük. A legbelső évgyűrűkben található szén atomok, sok-sok éve épültek be oda. S ott lesznek még sokáig, amennyiben nem tüzeljük el. Asztalainkban, székeinkben, ágyainkban, fakanalainkban, háztetőinkben, minden fa eszközünkben sok-sok évtizede megkötött szén található. Ezért van manapság ennyi támogatott erdőtelepítés, ezzel ugyanis vállalatok tudják azt kommunikálni, hogy kiegyenlítik a széndioxid kibocsátásukat. Ami szép és jó, de ha a használt technológiájuk révén lenne nulla és ezen felül támogatnának erdőtelepítést, na az már tényleg nemes dolog lenne.
Mi lenne madarak nélkül?
Erre azért tudok pontos választ adni, mert pont a napokban olvastam egy cikket egy brutális madárirtásról és eredményeiről. Kínában ötvenes évek végén a rossz egészségügyi és mezőgazdasági körülmények végett meghirdettek egy nagy kártevőírtást. A patkány, a házilégy és a szúnyog mellé felkerült a listára a házi veréb is. Ő nála nem a betegségek terjesztése volt az indok, hanem az, hogy egy veréb egy év során négy és fél kiló gabonamagvat fogyaszt el. Vagyis kevesebb veréb kevesebb éhínséget fog eredményezni – szólt a teória.
A becslések szerint mintegy kétmilliárd veréb pusztult el. Ennyi rovarfogyasztó hiányát persze megérezték a sáskák és minden egyéb mezőgazdasági kártevő. Persze, hogy elszaporodtak. A mezőgazdaság szervezettsége továbbra is rossz volt, erre a kettőre még jött is egy aszály és a hatvanas évek egy hatalmas éhínséggel kezdődtek, több tízmillió áldozattal.
Még a legtöbb magevő madár is fogyaszt rovart. A tavasszal frissen kikelt, akár még csupasz fiókák túléléséhez, testhőmérsékletük fenntartásához pedig folyamatos energia utánpótlás szükséges. Mi lesz ennek az energiának a forrása?
Tavasz van. A virágos növények nagyja ilyenkor nyílik. Virágpor, nektár, friss hajtások vannak bőségesen. Terített asztal a petékből kikelő vagy áttelelő rovaroknak. Mag is lehet ugyan, vannak kora tavaszi növények, akiknek már megérhetett a termésük, de ez kevésbé tömeges.
Mivel fogják tehát táplálni a madarak a fiókáikat? Rovarokkal, közöttük pedig számos van, akiket kártevőnek tartunk, így az ellenük való harcban a madarak a társaink. Változatos, vidám éneküket – melynek célja a területvédelem és a párkeresés – pedig jó érzés hallgatni.
Madarak és fák a Csiki Pihenőkertben
A fák nyújtotta szolgáltatások közül a egy-egy nyári tábor, vagy erdei iskola során az árnyékért vagyunk a leghálásabbak. A tó mentén fenyő és tujafák, bent a játszótér környékén dió, juhar és japánakác lombok, kint a mezőn pedig szilfák adnak hűsítő menedéket.
Szintén a mezőn gyakran látok feketerigókat turkálni, a szilfa alkotta sövényekben minden évben találunk új fészkeket. A két éve a vadvilági felfedező utakon táborunkban a gyerekekkel közösen kihelyezett odúkban pedig idén tavasszal fészkeket is találtam. Ráadásul ebből az egyikben tojások is voltak, amikből mostanra kikeltek a széncinege fiókák és hangos csiripeléssel követelnek maguknak minél több rovartáplálékot.
Május van. Ez a fészekalj júniusra valószínű ki fog repülni, de gyakran nevelnek két fészekaljat is egy évben így ha lesz nyári tábor, remélhetőleg meg tudjuk mutatni a gyermekeknek ezt a fajta természeti csodát is.
Ha van kedvetek, otthon a kertetekbe is tehettek ki odút. A Magyar Madártani Egyesület oldalán árulnak többfélét is, melyekbe más és más fajok költözhetnek be. Odú mellett létesíthettek a kertetekbe menekülőhely – mondjuk egy sűrű bokor – közelébe itatót is ami mind a hőségben mind a fagyban vonzza a madarakat. Túlgondolni sem kell, egy cserépalátét megteszi. Csak tegyetek bele kavicsokat, amik kilógnak a vízből. Ugyanis ez a kis vízforrás nem csak madár, hanem rovaritatóként is szolgálni fog, ők azonban landoló hely nélkül könnyen csapdába esnek és megfulladnak.
Ha pedig szeretnétek a rovaroknak is kedvezni, tegyetek ki méhecske hotelt. Ebbe ártalmatlan, magányosan élő méhek tudnak beköltözni, akik sajnos mint minden rovar: fogyatkoznak, ugyanakkor elengedhetetlen részét alkotják ökoszisztémánknak.
